Az ÚJCSALÁDREGÉNY az új családregény

A hamarosan e-könyvben megjelenő regényem már egy évtizeddel ezelőtt már megjelent nyomtatásban.

Most ebben a kiadásban a cselekményt, a karaktereket változatlanul hagyva szerkesztettem újra a művet.

Magához az eredeti alkotáshoz ihletet egy éjjeli álmom adott, amely annyira megfogott, hogy egy héten belül

formát kerítettem hozzá, és minden szabad időmben lázasan írtam le új és új gondolataimat. 

Az elbeszélő mellett a legfőbb szereplő a regényben Rea, a narrátor mostohaleánya, aki így vall színt érzéseiről, 

amelyek tulajdonképpen a műben szereplő események egyik legfontosabb mozgatórugói:  

„Most már tudja, folytatta, hogy amit ő érzett irántam, az kimeríti az Ödipusz-komplexus fordított vállfaját, és azt is tudta mindig, hogy ez nem normális érzés, de éppen emiatt nem bánta, mert olyan más volt, mint azok a földhözragadt érzelmek, amiket a kis fruska osztálytársnői tápláltak a színészkorszak után ’klassz, ismerős srácok’ iránt. 

– És én úgy szerettem volna, ha egyszer úgy is megcsókolsz, amikor este az ágyba bújtatva jó éjszakát-puszit adsz, ahogy anyát szoktad, ha hazajössz a munkából, így, ahogy most én – fejezte be, és ezzel gyorsan szájon csókolt.”