Bankrablás ügyintézés alatt

Bankrablás ügyintézés alatt

Kedves Olvasó!

Nagy örömmel tölt el, hogy több emberhez jutott el az első bejegyzésem, mint amire előzetesen számítottam. A "Hüllők városa" megjelenéséig igyekszem legalább hetente két alkalommal jelentkezni, novellák és könyvrészletek mellett mással is készülök majd, de utóbbi legyen meglepetés. Ezúttal egy abszurd szatírát hoztam, remélem tetszeni fog.

//

Amikor tavaly novemberben bementem a bankba, egy egyszerű hitelszerződés intézésére kértem szabadnapot. Fogalmam sem volt arról, hogy életem legszürreálisabb élményében lesz részem.


A sorszámkijelző szerint még harmincketten voltak előttem. A nyolc ügyintéző egyenlő gyorsaságú munkájával is legalább két óra várakozással számoltam. Pörgettem a közösségi felületeket, jelentéktelen politikai tartalmakat olvasva. Jobb elfoglaltság híján figyeltem az embereket is. Egy negyven év körüli férfi lépett be, világosbarna öltönyben, nyakkendővel és kalappal. Mosolygott. A sorszámhúzó automatához lépett, és húzott egy cetlit. Jól megnézte.

– B-117. Kitűnő.

Leült mellém.

– Elnézését kérem – fordult hozzám. – Mi volna az Ön sorszáma?

Megnéztem a cetlimet.

– B-116. Utánam következik.

– Nagyszerű. Tudja, hiányzik még egy kisebb összeg az új hajómhoz. Fenséges jármű, nem hagyhatom, hogy másé legyen.

Kedves embernek tűnt.

– Ön is hitelt szeretne felvenni? – kérdeztem.

– Praktikus megoldást keresek a probléma megoldására.

– Ennyire szeretne egy hajót?

– Már van három. De ebben valami különleges energiát érzek. Mintha magához szólítana.

Legalább egy órát beszéltünk, mire én következtem. Néhány aláírásra volt csak szükség a folyósításhoz, ezért gyorsan végeztem. Ahogy felálltam, már meg is szólalt a hangosbemondó.

– B-117.


A férfi leporolta a nadrágját. Megigazította a nyakkendőjét. Elindult felém. Mint kiderült, pont egymást váltottuk. Kedvesen köszönt nekem, ahogy elhaladt mellettem. Megfordultam. Láttam, ahogy egy kis méretű pisztolyt helyez a zakójából az asztalra, majd finoman rátette a kalapját, és helyet foglalt.

– Üdvözlöm, kellemes napot!

– Jó napot – mondta az ügyintéző, remegő hangon.

– Bankrablás ügyintézésében szeretném a segítségét kérni. Elnézését kérem, tudom, hogy ez némileg megzavarja a munkanapját.


A hitelszerződésem hirtelen teljesen érdektelenné vált. Kerestem egy üres széket, ahonnan jól hallottam a beszélgetést. Az ügyintéző félve válaszolt.

– Uram, értesítenem kell a hatóságokat.

A férfi egy pillanatig gondolkodott, hátradőlt, majd folytatta.

– Természetesen megértem az álláspontját. A bank biztosítással rendelkezik a kívánt összeg felett, ezért semmilyen kárt nem okozok az intézménynek.

– Uram, szeretek itt dolgozni. Kirúgnak, ha nem cselekszem a protokoll szerint.

– Pontosan kilencven centiméterre ül tőlem. Ebből a távolságból megfelelő esélyem van arra, hogy valamelyik fontos szervét találjam el. Ha Ön meghal, már mindegy lesz, engem elkapnak vagy sem.

Elgondolkodott.

– Ha meghalok, tényleg nem tudnak már kirúgni. Talán tudok segíteni Önnek.

– Most, hogy tisztáztuk a mindkettőnk részére előnyös részleteket, a szíves segítségét kérném.

– Mekkora összegre lenne szüksége?

– 600.000 euróra. Új hajót szeretnék vásárolni, és ez a csekély összeg hiányzik még a vételárból. Az elmúlt napok pénzforgalmát tekintve, és a reggel óta beérkező pénzszállító autók számából következtetve ez az összeg nem okozna komoly fennakadást.

– Nem hiszem, hogy meg tudom oldani.

– Bízom magában – mondta a férfi, majd végigsimította a kezét a kalapján.

– Van egy ötletem. Szerződést készítek ötezer euró szabad felhasználású kölcsönről, azzal el tudom juttatni a pénztárig.

– Kitűnő ötlet. De Ön is velem jön, szükségem van a szakértelmére.

A férfi szorosan követte az ügyintézőt, egészen a pénztárig. Én is követtem őket, mindenről tudni akartam.


A pénztáros mosolyogva nyújtott kezet. 

– Üdvözlöm, köszönöm, hogy bankunkat választotta.

– Részemről az öröm.

– Ha jól látom, ötezer eurót szeretne átvenni.

– 600.000 euróra lenne szükségem, de csak így juthattam el Önhöz.

Ekkor ismét előkerült a fegyver, amit a férfi a mellette ülő ügyintéző ágyékához szorított.

– Kérem, ne kezdjen hősködni, a kollégája nagyon haragudna Önre, ha elveszítené a golyóit.

– Uram, értesítenem kell a hatóságokat – szólalt meg elcsukló hangon a pénztáros.

– Jogában áll, de én nem tenném az Ön helyében.

– Követnem kell a protokollt.

– Önnek is adok néhány másodpercet, hogy eldöntse, az élete vagy a munkája fontosabb.


A pénztáros elgondolkodott. Majd elővett három zsákot.

– Megfelel, vagy táskában kéri?

– Kérem ne fáradjon, hoztam magammal.

A zakója belső zsebéből egy összehajtott, barna vászontáskát húzott elő, amin egy jól látható kék-zöld, földgömb alakú szimbólum mellett a "Figyelj a környezetre, figyelj a jövődre" felirat volt olvasható.

– Megfelel háromezer darab, kétszáz eurós címletekben?

– Nagyszerűen hangzik. Nem szeretnék mohónak tűnni.

A pénztáros remegő kezekkel pakolta meg a pénzszámláló gépet.


– Uram... – szólalt meg az ügyintéző.

– Igen?

– Eltehetné már azt a fegyvert. Kezdem kellemetlenül érezni magam.

– Nem szeretném elrontani a napját. Kérem bírjon ki még harminc másodpercet.

– Túlságosan kerek az összeg, nem szeretnék gyanúba keveredni – zárta le a széfet a pénztáros. – Tettem a táskába még néhány százezer forintot és egy aranyrudat. Így sokkal hitelesebbnek tűnik.

– Ha Önnek így megfelelő, örömmel elfogadom.

– Számunkra könnyebbség.

A pénztáros átnyújtotta a táskát.

– Készen is volnánk.

– Köszönöm a gyors ügyintézést – biccentett a férfi – Elégedett vagyok a szolgáltatással.

– Mi köszönjük, hogy nem rendezett jelenetet.


Ebben a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó. Két rendőr lépett be. A fiatalabbik körbenézett. Sokáig forgatta a fejét, mire kiszúrta az ügyintéző ágyékához szorított fegyvert. Már kezdtem megsajnálni a bankrablót, aki az egész műveletet feltűnésmentesen hajtotta végre. Eddig a pillanatig.

– Bejelentés érkezett bankrablásról – szólt az idősebb a pénztároshoz.

Az ügyintéző válaszolt.

– Én nyomtam meg a vészjelzőt.

A rendőr körbenézett. A bankban teljes nyugalom. A táska pedig már a rabló kezében.

– Úgy látom, azóta megoldódott.

– Az úr éppen távozni készült.

– Erőszaknak nyomát sem látom – szólalt meg ismét a fiatalabb.

– Végig nagyon tisztelettudóan viselkedett – mondta a pénztáros.

Az idősebb rendőr elégedetten jegyzetelt.

– Úgy gondolom, nincs itt semmi látnivaló. Csak rontani tudnánk a helyzeten. Fricikém, te is éhes vagy? Szerintem ideje ebédelnünk – nézett a fiatalabbra.

A bankrabló udvariasan vágott közbe.

– Elnézésüket kérem, hogy félbeszakítom a társalgást. Úgy gondolom, ideje már távoznom, nem szívesen akadályoznám a bank napi működését.

– A mi kötelességünk a lakosság nyugalmának megőrzése. Mindenki nyugodtnak tűnik. Mit keres maga még itt? – kérdezte az idősebb rendőr. – Távozzon, mielőtt meggondolom magam.

– Köszönöm, Biztos Úr. És köszönöm a gördülékeny ügyintézést.


Elegáns, lassú léptekkel hagyta el az épületet. Feltűnésmentesen. Hosszú percekig ültem még a bankban. Fel sem fogtam igazán, hogy valóban megtörtént, amit láttam. A rendőrök még tíz percig tartózkodtak bent. Jegyzőkönyvet írtak, majd a legnagyobb nyugalomban, ebédelni indultak.

Vissza a blogba

Újdonságok

Mind
RuffRuff App RuffRuff Apps by Tsun