Kiadói interjú – Steven Michaelson: ArShEm – Három test, egy lélek
Megosztás
Vajon létezhet olyan lelki kötelék, amely ugyanolyan mély, mint a szerelem, mégsem szerelem? Steven Michaelson első regénye, az *ArShEm – Három test, egy lélek* éppen ezt a kérdést járja körül. A székelyföldi származású, Budapesten élő szerző utazási vállalkozása és családja mellett valósította meg régi álmát: megírta első regényét. Egy több mint húsz évvel ezelőtti emlékből különleges romantikus történet született, amelyben a hűség, a bizalom és a lelki összetartozás kap főszerepet. Az interjúban mesél az ArShEm születéséről, az írás örömeiről és nehézségeiről, valamint következő, történelmi időutazós regényének terveiről.
Publio: Mikor érezted először, hogy írni szeretnél?
Steven Michaelson: Az írás gondolata már egészen fiatalon, közel harminc évvel ezelőtt, középiskolás koromban megfogalmazódott bennem. Akkoriban egy személyes élmény hatására próbáltam először történetet írni. Az évek során többször is nekikezdtem különböző történeteknek, de valahogy soha nem jutottam el a befejezésükig. Mindig megszületett egy ötlet, néhány oldal, aztán a történet félbemaradt.
Közben az élet másfelé sodort. Az utazás fontos részévé vált a mindennapjaimnak, és az évek során rengeteg élménnyel, történettel és emberi sorssal találkoztam.
Az igazi fordulópontot azonban az *ArShEm – Három test, egy lélek* jelentette. Egy régi, számomra különösen fontos emberi kapcsolat emléke indított el bennem valamit. Egy történet kezdett formálódni a gondolataimban arról, hogy a szerelem mellett létezhet egy másik, ugyanolyan mély, mégis egészen más természetű lelki kötelék.
Ezúttal azonban valami megváltozott. A szereplők, a helyszínek és az események egyre inkább életre keltek bennem, és már nem tudtam, nem is akartam félbehagyni a történetüket.
Az ArShEm lett az első regényem, amelyet az első gondolattól az utolsó mondatig sikerült megírnom. Talán azért, mert ezúttal nem egyszerűen egy könyvet szerettem volna létrehozni, hanem megőrizni és továbbadni egy érzést, amely hosszú évek óta elkísért.
Publio: Mi volt az a pont, amikor eldöntötted: ebből könyv lesz?
Steven Michaelson: Az ArShEm ötlete egy több mint húsz évvel ezelőtti emlékből született. A 2000-es évek elején, a mIRC világában megismertem egy lányt, Orsit, akivel különleges lelki kapcsolat alakult ki közöttünk.
Egyszer az édesanyja egy olyan gondolatot fogalmazott meg, amely máig megmaradt bennem. Orsinak mondta, hogy szerinte az én majdani feleségem lesz az ő legjobb barátnője, mert olyan szoros kapcsolat van közöttünk, hogy akivel én megosztom az életemet, ahhoz valószínűleg ő is közel kerül majd. A pontos szavakra már nem emlékszem, de a mondat üzenetét soha nem felejtettem el.
Évekkel később arra gondoltam, mi lenne, ha ezt az elképzelést egy regényben valósítanám meg. Egy férfi, aki örök szerelemmel szereti a párját, miközben egy másik nőhöz mély, de nem romantikus lelki kötelék fűzi.
Kezdetben csak ez az alapgondolat létezett. Nem volt kész történetem, sem előre megtervezett befejezésem. Ahogy írni kezdtem, Shiftyy, Emily és Aria egyre inkább életre keltek, új szereplők, helyszínek és események születtek.
Akkor éreztem igazán, hogy ebből könyv lesz, amikor már én magam is kíváncsi voltam, merre vezet a szereplők útja. Ezúttal nem akartam félbehagyni a történetet. Így született meg az ArShEm – Három test, egy lélek.
Publio: Mennyi ideig írtad az „ArShEm – Három test, egy lélek” című könyvet, és hogyan telt ez az időszak?
Steven Michaelson: Az ArShEm írásába 2026 júniusában kezdtem bele. Akkor még magam sem gondoltam, hogy néhány hónap alatt egy ilyen terjedelmes regény születik majd. A történet szinte magával ragadott, és ahogy haladtam előre, egyre több ötletem támadt.
Az írást a munkám és a családi életem mellett végeztem. Sokszor esténként vagy éjszaka ültem le a számítógép elé, és előfordult, hogy egy-egy jelenet még napközben, munka közben is tovább formálódott a gondolataimban.
Voltak könnyebb és nehezebb időszakok, de a szereplők története annyira közel került hozzám, hogy mindig örömmel tértem vissza hozzájuk. Shiftyy, Emily és Aria idővel szinte a mindennapjaim részévé váltak.
A kézirat végül több mint 230 ezer szavasra nőtt. A legnagyobb kihívást nem is a történet megírása, hanem az utána következő átdolgozás jelentette. Fontos volt számomra, hogy a regény megőrizze az eredeti hangulatát, miközben a lehető legjobb formában kerül az olvasók elé.
Ez az időszak megtanított arra, hogy egy könyv megírásához nemcsak ihlet, hanem kitartás és rengeteg türelem is szükséges.
Publio: Van kedvenc jeleneted vagy mondatod az „ArShEm – Három test, egy lélek” című könyvben? Miért éppen az?
Steven Michaelson: Nehéz egyetlen jelenetet kiemelnem, mert a regény szereplői és az együtt átélt pillanataik mind közel állnak a szívemhez. Ha mégis választanom kellene, azt a jelenetet említeném, amikor Shiftyy hazaérkezik, és Emily mellett ott találja Ariát. Két egyforma gyűrű, egy váratlan találkozás és egyetlen kérdés: „Együtt?”
Számomra ez a pillanat jelképezi mindazt, amiről az ArShEm szól. A bizalomról, az elfogadásról és arról, hogy a szerelem és a lelki összetartozás nem feltétlenül zárják ki egymást.
Különösen fontos nekem Emily szerepe ebben a jelenetben. Ő Shiftyy egyetlen szerelme, mégis képes megérteni, hogy Aria egészen más módon, de szintén fontos helyet foglal el a férfi életében. Ez nem egy szerelmi háromszög története, hanem három ember különleges, egymás iránti bizalmáé.
Azért is áll hozzám közel ez a jelenet, mert valójában ebből a pillanatból bontakozik ki az egész regény. Bár a történet során sok minden történik velük, számomra mindig ez az egyszerű kérdés marad a legfontosabb: „Együtt?”
Talán ez az ArShEm legfontosabb üzenete is: a szeretet nem mindig ugyanazt jelenti, de az őszinte emberi kötelékek képesek összekötni három különböző életet.
Publio: Kinek szól az „ArShEm – Három test, egy lélek”? Kit látsz magad előtt olvasóként?
Steven Michaelson: Az ArShEm elsősorban azoknak szól, akik szeretik az érzelmekben gazdag, romantikus történeteket, de egy regénytől nemcsak szerelmet, hanem mélyebb emberi gondolatokat is várnak.
Olyan olvasókat képzelek magam elé, akik hisznek az igaz szerelemben, a hűségben és abban, hogy két ember kapcsolata egy egész életen át tarthat. Ugyanakkor nyitottak arra is, hogy az emberi kötődések nem mindig illeszthetők bele a megszokott kategóriákba.
Shiftyy és Emily szerelme a történet biztos alapja. Aria megjelenése nem ezt a szerelmet veszélyezteti, hanem egy másik kérdést vet fel: lehet-e valaki annyira fontos az életünkben, hogy szinte családtaggá váljon, miközben nem fűz hozzá romantikus érzelem?
A regényben az utazás is jelentős szerepet kap. Az olvasók a szereplőkkel együtt különböző országokat, városokat és kultúrákat ismerhetnek meg, miközben barátságok, kihívások és életre szóló emlékek formálják a történetet.
Nem szeretném korosztályhoz kötni az ArShEmet. Inkább azoknak ajánlanám, akik szívesen elmerülnek egy hosszú történetben, megszeretik a szereplőket, és a könyv becsukása után is tovább gondolkodnak a sorsukon.
Ha az olvasó a végén úgy érzi, hogy Shiftyy, Emily és Aria egy kicsit az ő életének is részévé váltak, akkor már elértem a célomat.
Publio: Van olyan szereplőd, akit valós személyről mintáztál?
Steven Michaelson: Igen, az ArShEm egyik legfontosabb szereplőjét, Ariát egy valós személy, Orsi ihlette, akit több mint húsz évvel ezelőtt ismertem meg az interneten. Különleges lelki kapcsolat alakult ki közöttünk, amelynek emléke azóta is fontos számomra.
Aria azonban nem Orsi pontos mása. A regényben önálló személyiséget, saját történetet és életutat kapott. Inkább azt az érzést szerettem volna megőrizni benne, amelyet ez a régi kapcsolat jelentett számomra.
Érdekesség, hogy Orsi nemcsak Ariára volt hatással, hanem Shiftyy karakterére is. Annak idején taekwondózott, és részben ebből született az ötlet, hogy Shiftyy a regényben sikeres karatéka, Európa-bajnok legyen.
Shiftyy ugyanakkor sokkal inkább hozzám áll közel. Több tulajdonságát, gondolkodásmódját és érdeklődési körét saját magamból merítettem, de természetesen ő sem azonos velem.
Emily alakjában az igaz, kitartó szerelem és a bizalom fontosságát szerettem volna megmutatni. Ő Shiftyy életének biztos pontja, az a nő, akihez mindig hazatérhet.
Számomra az írás egyik legszebb része, amikor egy valós élményből vagy érzésből megszületik egy kitalált szereplő, aki idővel már a saját személyisége szerint alakítja a történetet.
Publio: Mi a legfontosabb kérdés vagy dilemma, amivel az „ArShEm – Három test, egy lélek” szereplői szembenéznek?
Steven Michaelson: Az ArShEm legfontosabb kérdése számomra az, hogy képesek vagyunk-e elfogadni és megérteni azokat az emberi kapcsolatokat, amelyek nem illenek bele a megszokott kategóriákba.
Shiftyy és Emily között mély, őszinte és életre szóló szerelem van. Aria azonban egy egészen másfajta köteléket jelent Shiftyy számára: olyan lelki társat, akit nem romantikus érzelmek fűznek hozzá, mégis elképzelhetetlennek tartja, hogy elveszítse.
A legnagyobb dilemma nem az, hogy Shiftyy melyik nőt választja. Emily iránti szerelme soha nem kérdéses. Sokkal inkább az, hogyan találhat helyet Aria az életükben úgy, hogy közben senki ne sérüljön, és mindhárman önmaguk maradhassanak.
Ehhez nem elegendő a szeretet. Őszinteségre, bizalomra és kölcsönös megértésre is szükség van. Emilynek meg kell értenie, mit jelent Aria Shiftyy számára, Ariának pedig meg kell találnia a saját helyét ebben a különleges kapcsolatban.
A történettel azt szeretném megmutatni, hogy a szeretetnek több arca létezik. Nem minden mély kötődés szerelem, és nem minden különleges kapcsolat jelent veszélyt egy párkapcsolatra.
Talán az ArShEm legfontosabb kérdése éppen ez: képesek vagyunk-e úgy szeretni és elfogadni egymást, hogy közben nem akarjuk megváltoztatni a másikat?
Publio: Előre megtervezed a történetet, vagy hagyod, hogy írás közben alakuljon?
Steven Michaelson: Az ArShEm írásakor inkább hagytam, hogy a történet magától alakuljon. Volt egy alapgondolatom, amelyből mindenképpen szerettem volna regényt írni, de kezdetben sem a teljes cselekményt, sem a befejezést nem terveztem meg.
Ahogy haladtam előre, egyre jobban megismertem a szereplőimet. Sokszor egy beszélgetésből, egy váratlan találkozásból vagy egy új helyszínből született meg a következő jelenet. Előfordult, hogy írás közben olyan fordulat jutott eszembe, amelyre néhány órával korábban még egyáltalán nem gondoltam.
Az utazások különösen sok ötletet adtak. Számos helyszínt személyes élményeimből ismertem, így könnyebben el tudtam képzelni, hogyan éreznék ott magukat a szereplőim.
Természetesen idővel szükség volt tudatos tervezésre is. Egy ilyen terjedelmes regénynél figyelni kellett az események sorrendjére, a szereplők személyiségére és arra, hogy a történet következetes maradjon.
A legjobban mégis azt szerettem az írásban, amikor leültem a számítógép elé, és magam sem tudtam pontosan, hová jutunk aznap Shiftyyvel, Emilyvel és Ariával. Ilyenkor nemcsak írója, hanem egy kicsit olvasója is voltam a saját történetemnek.
Publio: Hogyan fér meg az írás a munkád és a családod mellett?
Steven Michaelson: Nem mindig egyszerű összeegyeztetni a három területet, de igyekszem megtalálni az egyensúlyt. Férj és két kislány édesapja vagyok, emellett saját utazási vállalkozásomat vezetem, így a mindennapjaim általában elég mozgalmasak.
Az írásnak nem volt előre meghatározott időpontja. Sokszor akkor ültem le a számítógép elé, amikor a család már pihent, vagy amikor a munkám engedett egy kis szabadidőt. Előfordult, hogy éjszaka dolgoztam a regényen, máskor csak néhány bekezdésre jutott időm.
Az ArShEm azonban akkor is velem volt, amikor éppen nem írtam. Munka közben, utazás alatt vagy a hétköznapi teendők során gyakran jutott eszembe egy új jelenet, párbeszéd vagy történetfordulat. Ilyenkor fejben már továbbírtam a regényt, és alig vártam, hogy újra leülhessek a gép elé.
Természetesen a családom mindig fontosabb, ezért az írásnak alkalmazkodnia kellett a mindennapjainkhoz. Ugyanakkor a regény megalkotása olyan örömet adott, hogy a fárasztóbb napokon is szívesen foglalkoztam vele.
Számomra az írás nem egy újabb kötelező feladat, hanem egy külön világ, ahová bármikor visszatérhetek. Talán éppen ezért sikerült az ArShEmet a munka és a családi élet mellett is befejeznem.
Publio: Hogyan döntöttél úgy, hogy az „ArShEm – Három test, egy lélek” megjelenjen?
Steven Michaelson: Amikor elkezdtem írni az ArShEmet, elsősorban magamnak szerettem volna megőrizni egy számomra fontos történetet. Ahogy azonban a regény egyre hosszabb lett, és a szereplők mind közelebb kerültek hozzám, megszületett bennem a vágy, hogy másokkal is megosszam ezt a különleges világot.
Úgy éreztem, ha nekem ennyit jelent Shiftyy, Emily és Aria története, talán másoknak is adhat valamit. Szerettem volna, ha az olvasók nemcsak egy romantikus regényt kapnak, hanem elgondolkodnak a szerelem, a hűség, a barátság és a lelki összetartozás jelentőségén.
Több kiadóval is felvettem a kapcsolatot, mert fontos volt számomra, hogy a könyv valóban megjelenhessen. Végül a Publio Kiadóval kötöttem szerződést, és ezzel egy régi álmom került közelebb a megvalósuláshoz.
A kiadás mellett azért döntöttem, mert hiszek ebben a történetben. Tudom, hogy nem mindennapi emberi kapcsolatokat mutat be, de éppen ez az egyik legfontosabb üzenete: a szeretetnek többféle formája létezhet.
Számomra már az is hatalmas öröm lesz, amikor először tarthatom a kezemben a nyomtatott könyvet. De az igazi beteljesülést az jelentené, ha az ArShEm szereplői az olvasók szívében is helyet kapnának.
Publio: Min dolgozol most?
Steven Michaelson: Bár az ArShEm – Három test, egy lélek még megjelenés előtt áll, gondolatban már egy újabb regény világában járok. Ezúttal a romantika után a történelmi sci-fi felé fordultam, de az emberi kapcsolatok és az érzelmek továbbra is fontos szerepet kapnak.
Új regényem az 1956-os magyar forradalom idejére kalauzolja az olvasót, egy különleges időutazás segítségével. A történet középpontjában egy izgalmas kérdés áll: mi történhetett volna, ha a magyar forradalom győzedelmeskedik? A történelmi eseményeket a képzelet lehetőségeivel szeretném ötvözni, tisztelettel közelítve a szabadságukért küzdő emberekhez.
Az ArShEm világa azonban továbbra is foglalkoztat. Sőt, van egy különleges tervem a folytatásával kapcsolatban: szeretném majd az olvasókat is bevonni a történet alakításába.
A főszereplők kapcsolatai és a regény alapértékei természetesen változatlanok maradnának, de kíváncsi lennék, az olvasók milyen új eseményeket, találkozásokat és fordulatokat képzelnek el a történet folytatásában.
Izgalmas lenne, ha egy következő ArShEm-regényben néhány olyan ötlet is életre kelne, amelyet maguk az olvasók javasoltak.
Egyelőre azonban az első regényem megjelenésére készülök, és remélem, hogy az ArShEm csak a kezdete lesz egy hosszabb írói útnak.
Publio: Mit üzennél azoknak, akik most fogják kézbe venni az „ArShEm – Három test, egy lélek” című könyvedet?
Steven Michaelson: Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki bizalmat szavaz nekem, és úgy dönt, hogy az első regényemmel tölti a szabadidejének egy részét. Számomra ez sokkal többet jelent egy könyv megvásárlásánál, hiszen egy olyan világba engedem be az olvasót, amely hosszú időn át a gondolataimban és a szívemben élt.
Arra kérem az olvasókat, hogy nyitott szívvel ismerjék meg Shiftyyt, Emilyt és Ariát. Ne egy megszokott szerelmi háromszöget keressenek a történetükben, hanem próbálják megérteni azt a különleges köteléket, amely összekapcsolja őket.
Az ArShEm számomra a szerelemről, a hűségről, a barátságról és az elfogadásról szól. Arról, hogy nem minden mély emberi kapcsolat szerelem, és néha éppen azok a kötelékek a legkülönlegesebbek, amelyeket nehéz szavakkal meghatározni.
Remélem, hogy az olvasók együtt nevetnek, izgulnak és utaznak majd a szereplőkkel, és idővel úgy érzik, mintha maguk is a baráti társaság részévé váltak volna.
És ha a könyv végére érve egyetlen gondolatot magukkal visznek, azt szeretném, hogy ez legyen: az igaz szerelem nem attól erős, hogy kizár minden más emberi kötődést, hanem attól, hogy a bizalom és az őszinteség megtartja.
Köszönöm, hogy velem tartanak ezen az utazáson!