A horizonton túl

Én vagyok a szín az életekben,

Én vagyok az ecset a kezekben.

Én vagyok a sikoly és a kacagás,

Én vagyok csend, az indulás, a maradás.

Én vagyok a bohóc, hallgatag vadóc, Ki szétszórja semmijét az éterben.

Tudatlan tudós, zöldfülű bölcs, Ki ártatlanul vétkezett.

Nem látta honját, de nem védekezett,

Bűntelen bűnösként érkezett.

És útközben sokszor megéhezett.