De mi tudjuk, magunkban ott lüktet a szó,/ bevégeztetett, az ember kárhozatra való./ Élem az életem, ahogy haladok elszántan,/ vagy csak vonszolva magam kijelölt utamon,/ Már nem érdekelnek a hazug szavak,/ Hozzád fordulok, Uram, ki könnyeiddel/ a néma csendben betakarsz.
