Az ember olykor visszatekint, emlékezni próbál, rosszra, jóra.
Elsődleges kiindulópontja a gyermekkor, a korabeli helyszínek, a változó örök, a múlandó szépség feltérképezése.
Ez velem is így történt, szó van itt Pécsről, a szűkebb lakóhelyekről, a játék, a tapasztalatszerzés színtereiről, emberekről, arcokról, tárgyakról az idő és az emlékezés függvényében, minden távolságtartóan személyes, szándéka szerint elindítja a közös emlékezés katartikus folyamát. A folytonosan írt és újraírt versek szűk kere(sz)tmetszete. S mert a jövőnek szól, és mert ilyen a technikája: a tegnap honlapja.
