Vannak történetek, amelyek intenzív hatással vannak ránk, az életünkre, a hétköznapjainkra. Óhatatlanul is átformálják lényünket. Lajtos Nóra prózái is ilyenek: hordozzák embertársaink küzdő, határokat nem ismerő belső hangjaikat, s bár szenvedéseik eljövetelének végét még nem ismerik, mégis kitartanak.Arra gondol, hogy a köntösnek is két vége van, ahogyan ennek a történetnek is: eleje és vége. Vagy mint az alagútnak, amelyen sikeresen túljutva önmagához hazaérkezett végre.
