FORRADALOM A HÁTSÓ UDVARBAN

A második világháborút követő másfél évben tömeges erőszakhullám söpört végig a magyar vidéken. A Kunmadarason, Miskolcon, Ózdon, Békéscsabán vagy Szegváron kirobbant tüntetések ismét erőszak áldozataivá tették a holokausztot túlélő zsidó közösségeket, és szorosan összefüggtek a háború utáni politikai és társadalmi küzdelem eseményeivel. A könyv első ízben mutatja be a népítéletek, tüntetések és pogromok történetét a politikai rendőrség és a megyei levéltárak jórészt ismeretlen dokumentumai alapján. Az új források bevonása révén a szerző új kérdéseket tesz fel: bemutatja az elkövetők eddig jobbára feltáratlan társadalmi hátterét, miközben a népi kultúra és képzeletvilág korábban nem vizsgált jelentéseit kutatja. Miért a molnárokat tették felelőssé a kenyér és a gabona hiánya miatt? Hogyan kapcsolódott a testkép a munkavégzés fogalmához, és miként válhatott a testek közti különbségtétel az új állam politikájává? Mi kötötte össze az erőszakos cselekményekben részt vevő tömegeket? Milyen