HÁRMASSZABÁLY

Vattacukortól összegubancolódott haj, elcsent sapka, verekedés a falunapokon, soha közbe nem lépő rendőrök, csak ünnepekre hazavetődő apa. Felhőtlen szórakozás, ami bármikor páni félelembe csaphat át... Egy gyerekkor mozaikdarabjai a székely faluban, ahol szabályok vannak és hagyományok, magyarázatokat azoban a gyermeknek magának kell találnia. Ezt meg is teszi, a magával ragadó szövegvilágból meglepő, éleslátó és kegyetlenül őszinte következtetések sejlenek fel, mindez persze olyan finoman, hogy mi is átélhessük a rácsodálkozást. Jó gyerek akartam lenni, ezért félni kezdtem a sötétben. Ezt mondja a kötet elbeszélője az egyik novellában, nekem pedig az jut eszembe, hogy György Alida prózája az éjszakai villámláshoz hasonlatos: egy-egy váratlan félmondattal teszi láthatóvá azt, ami addig rejtve volt. Nézzünk jól körül a fényénél! (Borcsa Imola)