IstenfigyelésIstent figyeltem,néztem, miként fordítja őszbe a tájat.Pirítja a fán a levelet, földre ejti,s az csöndben lehull, nem is lázad.Láttam, ahogyan a szőlőtőke bágyad,színes ruhát húz a hegyrea legnagyobb divattervező,puha hóba burkolódzómagas hegytető.Láttam Istent lobbanó tűzben,és izomban, ha lendül a balta,a domboldalt reggelrefaggyal, köddel betakarta.Tél lett, az istenfigyelés nagy idő,az arcomat megcsípte a fagy.Aztán Isten is figyelt engem,súgta: kellenek a fagyos telek,etesd meg a madaraimat.
