Menni vagy maradni, írni vagy elnémulni ezek párhuzamos és egzisztenciális kérdések a térségben. Az irodalomnak, akkor is, ha politikai jellegű, nincs hatása a társadalomra, a közügyekre. Ugyanakkor az alkotásvágy hajtóereje nem lehet pusztán politikai. Az oka definiálhatatlan, sőt, abszurdnak hat, mégis kiirthatatlan és kiíratlan. Senki sem tanácsolja a folytatást vagy az abbahagyást. Ugyanígy: az antológiát lehet a végéről kezdeni, az elejéről, a közepéről, mindig ugyanoda lyukadunk ki, vagyis mindig máshová, éppen ezért a mostani elöljáró jegyzetekben nem tanácsos semmiféle útirányt szabni.
