Bán Zsófia elbeszéléskötetében felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek. Bán nagy formáló erővel teremt figurákat, a rá jellemző érzékiséggel és karneváli iróniával mesél nekünk távoli és közeli történeteket. Írói világában meghatározóak a test kisebb-nagyobb kisiklásai, vetemedései, kínjai, gyönyörei, valamint az otthon és az idegenség termékeny feszültsége. Hol vagyunk otthon? A nyelvben vagy az emlékeinkben? A térben vagy az időben? Esetleg a képekben? Vonzásokról és választásokról olvashatunk történeteket, menekülésekről és hazatérésekről, végeredményben a szabadság lehetőségéről, arról, hogy lehet lélegezni.
