Szállj ma éjjel velem, olyan/ magányos a szívem,/ fáradtan létezem a csendben,/ szállj velem, szállj velem,/ Kedvesem!/
Szállj velem, vigyél el,/ vigyél el oda, hol fáradt/ testem megpihen! Oda, hol/ nem létezik fizikális valónk,/ Oda hol csak a lelkünk él,/ s összeér a végtelen.//
