Mondd, Te is érzed amit én? Valami sejtelmes bizsergés fut végig testem rejtekén. A szavak, melyeket Tőled kaptam, ajkamon mosolyt fakasztva megnyugtattak. Enyhítették szelíden lélekfájdalmamat, kezdték elárasztani az űrt, melyet nem rég okozott a kiszakadt lélek- darab. Már nem ejtettem könnyeket, csak csendesen, némán tűrtem az elválást, elhagyott, elszárnyalt minden idők álom- vonatán. Helyébe jöttél Te, kinek lelke szintén sóvárog valami után, Légy Te a vigaszom, a Mindenem, kivel nem érzem többé a lélek fájdalmát.
