Andris egy olyan élet terhét cipeli, amelyben a gyermekkori sebek, az önvád és az alkohol lassan mindent felemésztenek. Egyetlen kapaszkodója egy nő, aki a szeretet és az újrakezdés lehetőségét jelenti számára – és aki mellett egy időre elhiszi, hogy még lehet másképp.
Egy villanyoszlop tövében eltöltött éjszaka feltépi a múltat, és megmutatja, milyen ára van annak, ha valaki mindig menekül, de soha nem néz szembe önmagával.
A Nincs menedék nyers, könyörtelen és kegyetlenül emberi regény veszteségről, felelősségről és az örökségként hordozott sebekről. Arról, hogyan válik a múlt elől való menekülés önmagunk csapdájává – és vajon van-e visszaút, mielőtt végleg elfogyna minden kapaszkodó.
