Bányai Tibor Márknál egyszerre van jelen az analitikus tekintet kegyetlensége, a No Exit ezredvégi hisztériája és Dylan Thomas gyöngéd dühe a közelgő éjszakával szemben. És nektek, érdeklődsz egy kávézó galériáján ritkán látni embert ennyire vergődni, főként úgy, hogy az ember maga mintha nem is volna jelen; nem több, mint a lepedőn hagyott gyűrődés. Miközben éljük hiábavaló életünket, beérik az első füge Lundban a botanikus kerttől a szemészeti klinika felé az úton nem a világ részvétlen, velünk van baj. Vigaszt meríthetünk belőle, hogy a fájdalom a sterilebb, tehát igazabb szó segíthet megszabadulni a frazeológiától és a beszédet ellehetetlenítő képektől.Letaglózó erejű, kiérlelt költészet.(Bartók Imre)
