Oltári szerelem

Fülszöveg)
Oltári szerelem
A cselekmény két szálon fut, az ókorban és napjainkban, hogy végül találkozzanak és egyesüljenek, mint két szerelmes.
Aphrodité gyermekei sokasodtak és szaporodtak. Az emberek pedig szerették Aphroditét. Templomokat emeltek a tiszteletére, ahol időnként összegyűltek, hogy szerelemben egyesüljenek, hogy tiszteletére szüzeket áldozzanak, és hogy megőrizzék a szerelmet a távoli jövő embereinek.
Évszázadokig élő hagyomány lett az Aphrodité-kultusz, és mit sem tudtak erről a jámbor görögök, hogy ez a hagyomány örökkön élt és élni fog. Előttük lévő korokban ugyanígy áldoztak a szerelemnek Astarte templomaiban, Babilóniában Istár volt a neve, Frígiában Kübele, Kánaánban Aséra. Később a rómaiaknál Vénusz vette át szerepüket. S az emberiség élt, virult, szaporodott, sokasodott, örvendett a testi szerelemnek. Hol van ez ma már? Szemlesütve, üldözöttként titokban vágyunk e nagy egyesülésre, sokszor egy életen át. Sokszor nem tudjuk, mi hiányzik. Építsük fel újra a templomokat! Áldozzunk újra az isteneknek!
Imádjuk újra a szerelem istennőjét és főleg egymást!