A szerző szavai a könyvről:"Ez a könyv lehet az értelme a betegségben eltöltött éveimnek talán. [...]Roppant súlyt pakolunk a vállainkra. Belátás és a legnemesebb emberi dolog, a magunk megugrása helyett címkézünk a kontrolltól agyonterhelt és karaktergyilkos korszakunkban. Magunkat és másokat bénítjuk és őrjítjük meg vele. A teljesen értelmetlen cél nem más, mint hogy hangosan bizonygassuk, igazunk van, és mi normálisak vagyunk, kizárólag mással van a baj. Mert rettegünk csak úgy, hétköznapi sorsot élni és hagyni a hétköznapi sorsát megélni mindenkinek. Nem adunk sokan esélyt, hogy megugorjuk magunkat. Amíg harcként fogtam fel, ami az agyammal történik, én sem nyerhettem."
