Tóth Ádám 18 évesen sok mindent elveszített: a mozgását, a beszédét, a haverjai nagy részét, és a reményt, hogy átlagos jövője legyen. De az élni akarását és a humorát nem, és ezek a legmélyebb gödör alján is segítettek, hogy kimásszon valahogy. Így pedig hadat tudott üzenni bárminek, aminek a célja az volt, hogy magába forduljon. Pedig, ha az ember életének egy része eltűnik, akkor minden oka meglenne rá.
