Válogatott sejtések ezt meg kéne magyaráznom. Kezdjük azzal, hogy úriember biztosra nem fogad. Ha tudok valamit, az korántsem izgat annyira, mint ha csak gyanítom. A kétségek érdekelnek, a félreértés lehetősége, ami tudvalevő, minden művészetek legfőbb éltetője. Meg persze a bizonytalanságból fakadó kérdések és a feltételezések nyomán születő válaszok. Bogarak a fülbe. Gyakran éreztem, hogy kész egy kép, de a képkészítés valahogy mégsem akar véget érni (na jó, a fordítottja is elő szokott fordulni), a legtöbb szöveg ilyenkor készült. Egymás margináliái, de már magam sem tudom, melyik melyiké: azért írtam-e valamit, hogy egy képet megokoljak, vagy azért rajzoltam-e, hogy egy szöveget értelmezzek? De vajon kell-e dönteni? Hisz voltaképp mind egy.
